Mozgások a történelem során - felvilágosodás

Mi volt a felvilágosodás kora?

A felvilágosodás kora, más néven az életkora, a 18. században a tudáson és a filozófián alapuló mozgalom volt. A felvilágosodás olyan elgondolásokat tartalmazott, amelyek az igazság és a hatalom legfőbb forrása, és az olyan eszmék, mint a szabadság, a tolerancia, az egyház és az állam szétválasztása, az alkotmányos kormányzás és a testvériség . A felvilágosodás időszakát az európai kommunikáció, a politika és a művészet újradefiniálásával társították. A mozgalmat az egyének („gondolkodók”) is jellemezték, akik arra törekedtek, hogy logikus magyarázatokat találjanak a megmagyarázhatatlan jelenségekre. A felvilágosodás mozgalom az egyik legfontosabb a történelemben, hiszen más mozgalmak, mint például a 19. századi romantika mozgalom ösztönözte.

A mozgalom a 17. századi Európába vezethető vissza, amikor Galileo Galilei, Isaac Newton, John Locke többek között felfedezéseket tett, amelyek megváltoztatták az idei teológiai hiedelmeket és doktrínákat. Míg a korábbi hiedelmek és művészi kifejezések leggyakrabban a teológiából és a mitikus hiedelmekből merültek fel, a felvilágosodás mozgalma úgy vélte, hogy a tudás a leggyakrabban a felhalmozott tapasztalatok és kísérletek révén nyerhető.

Míg a felvilágosodás az Európa-szerte terjedő mozgás meghatározására szolgál, az egyes európai országok egyedülálló változata volt a mozgásban. A felvilágosodás mozgalmát három különálló szakaszban, minden egyes szakaszban kulcsfontosságú figurákkal jellemezték. Ezek a szakaszok közé tartozik a korai felvilágosodás (1685-1730), ahol Isaac Newton és John Locke voltak a kulcsfontosságú adatok. A másik szakasz az 1730-1780-as magas felvilágosodási időszak, amelyet kiemeltek az olyan despotok, mint a porosz nagy Frederick, valamint az amerikai Thomas Jefferson. Az utolsó időszak az 1780-1815-es késő felvilágosodási időszak, amelyet a Napóleon által vezetett francia forradalom emelt ki. Ez a 19. század romantikus mozgalmának felemelkedéséhez vezetett.

Építészeti stílusok a felvilágosodás korában

Az oszlopok a klasszicista építészet népszerű jellemzői.

A felvilágosodás időszakában kialakított építészeti terveket tudományos tanulmányok inspirálták és ideális arányokat és geometriai formákat mutatnak. Ezt az építészeti formát általában megvilágosodási racionalizmusnak vagy neoklasszicizmusnak nevezik. A korszak építészei a tudományra alapozva tervezték, és ellenezték az „archaikus” hiteken és hagyományokon alapuló terveket. Gömbök, hengerek és kockák az elsődleges geometriai formák. A korszak egyes építészei közé tartozik Claude Nicholas Ledoux és Quatremere de Quincy.

Vizuális művészetek a felvilágosodás korában

Hasonlóan az építészethez, a felvilágosodás időszakában a vizuális művészek a tudományra és a filozófiára épülő munkájukat alapozták. A művészeti alkotások többségét filozófiai ötletek befolyásolják, amelyek az okhoz kapcsolódnak. Ebből az időszakból származó festményeket az egyszerűség és a vallási témák hiánya jellemzi.

Zene a felvilágosodás korában

A felvilágosodás időszakában a zenei kompozíciók sokféle filozófiai eszmékből származnak és inspiráltak, köztük George Frideric Handel művei, amelyek zenéje hazánkban népszerűvé vált az őshonos országában Nagy-Britanniában, ahol oratóriumként és operaként játszották. A korszak is megkönnyítette az olyan vízi járművek egyszerűsítését, amelyek sok amatőr zenész felemelkedését tapasztalták, akik meg tudták tanulni az új kompozíciókat.

A felvilágosodás korának kritikái

Sok kritikus énekelte a felvilágosodás mozgalmát, és azzal érvelt, hogy a mozgalom tudományalapú elképzelései nem érintkeztek az érzelmekkel. Azt is látták, hogy a mozgalom szentséges.