Tudtad, hogy néhány primátus fészket épít?

A fészek egy élőhely vagy menedék, amelyet az állatok építenek maguknak és utódaiknak a védelme érdekében. A fészkek a világ minden tájáról megtalálhatók a fáktól a földfelszínig terjedő helyeken. Az állatok sokféle tárgyat használnak fészkeik építéséhez, beleértve a füvet, a leveleket, a sziklákat, a fát, sőt még a műanyagokat és a papírhulladékokat is. A fészkeket és a fészeképítést leggyakrabban madárfajok köti össze. Más állatfajokról azonban ismert, hogy részt vesznek ebben az egyedülálló viselkedésben. Ez a cikk kiemeli a fészket építő főemlős fajokat.

Mi az elsődleges?

A prímás kifejezés emlősfajok sorrendjére utal, amely két részre oszlik: strepsirrhinek és haplorinok. Ezek a két rész között számos állatfajta található, mint például a lemúrok, majmok, majmok, lorisidák, galagosok és tarsierek. A primátumok mérete változatos, az emberi hüvelykujjtól kezdve egészen 400 kilóig terjed. A főemlősök tipikusan trópusi területeket élnek világszerte, és három kontinensen élnek: Amerikában, Ázsiában és Afrikában. Nem minden főemlős fészeképítő.

Fészek építése Primates

Az előbb említett prímák közül csak az egyik a fészeképítők: strepsirrhinek. A haplorinok szubrádiumában csak hominid majmokat vettek fel, amelyek részt vettek ebben a viselkedésben. Mindkét főemlős csoport fészket készít alvásra, akár napközben, akár éjszaka. Azonban csak a strepsirrhines fajok fészket építenek az utódaik gondozására.

Strepsirrhinek és fészkek

A strepsirrhine fajok közé tartozik a lemurs és a lorisoidok. Ezek az állatok több helyen is fészket építenek, beleértve a fatörzsekben található lyukakat. Ehhez a főemlős csoporthoz a fészeképület nem tanult tevékenység, hanem egy ösztön. Strepsirrhine fészkeket használnak alváshoz, és biztonságos helyként hagyják el a fiatalokat, míg az anyák nem keresnek ételt. Néhány fajban, mint az egér lemur és az óriás egér lemur, a fészkek levelei vannak, amelyek az utódok testhőmérsékletének szabályozását szolgálják. Bizonyos esetekben, ahogyan a fodros citrommal is látszik, a fészkek még szőrrel vannak bélelve.

A kutatók egyidejűleg több nőstény fészket foglalnak el, különösen a párzási időszakban. Ez a viselkedés a törpe galagosokban is megfigyelhető. A kisgyermekek kisgyermekei általában fákat használnak, és csak leveleket használnak arra, hogy elrejtsék fiatalaikat, amikor el kell hagyniuk a fészket az élelmiszer keresésekor. Az Aye-ayes, amely szintén a strepsirrhine alrendszerhez tartozik, különösen egyedülálló fészeképítési viselkedést mutat. Ez a faj rövid fészekben több száz fészket építhet fel, leveleihez és más szerves anyaghoz kötve, és időnként még fészkekbe is költözhet.

Hominid majmok és fészkek

A hominid-majmok egyedülállóak, mivel nem épülnek egyedül ösztönös fészkeket. Ehelyett ez egy tanult viselkedés, amelyet a szülők átadnak az utódoknak. A fészkek száma egy adott területen a kutatók számára kulcsfontosságú adat, mivel segít meghatározni a fajok populációméretét. Egyes kutatók arra is utalnak, hogy a fészkek megkeresése könnyebb, mint egy tényleges főemlős faj megtalálása. A fészeképülethez háromféle majom kapcsolódik: csimpánzok, orangutánok és gorillák.

A csimpánzok fészkeket építenek fel fákban, amelyeket tipikusan az éjszaka folyamán használnak, vagy közelebb hozzák a földhöz, hogy a nap folyamán rövidebb napsütést érjenek el. Azonban a Kongói régió Bili erdőjében lévő csimpánzok az első éjszakai alvó fészket építik a földre. Általában a csimpánzok erős faágakat keresnek a keret építéséhez, majd a többi fészket kisebb ágakkal töltik, amelyek levelekkel és gallyakkal béleltek, hogy lágyabb alvási felületet hozzanak létre. Az egyik tanulmányban a kutatók felfedezték, hogy a vizsgált ugandai csimpánzok 73, 6% -a kifejezetten az ugandai vasfa fát használja fészekkeretek létrehozásához. Ez a fa az erdőben lévő fák kevesebb, mint 10% -át teszi ki, jelezve, hogy a csimpánzok a legerősebb anyagot részesítik előnyben. A csimpánz fészkének elengedhetetlen az erős keret kialakítása, mivel ez megakadályozza, hogy alvás közben a fák lehullanak.

Az orangutánok megtanulnak fészket építeni, amikor csak hat hónaposak. Ez a faj építi fészkeit, ahol két erős ág összejön, ami háromszög alakú pontot alkot a fák tetejére. Ezeket az ágakat a fészekkeretként használják, és további körülbelül 1 hüvelykes átmérőjű közeli ágakat kötnek össze az eredeti ágak között, hogy alvási platformot képezzenek. Érdekes dolog az orangután fészkeknél, hogy ezeknek az ágaknak a többsége inkább hajlott, mint törött. Ez azt jelenti, hogy a fa nem sérült meg a fészek készítése során.

A Gorillák nagyobb valószínűséggel építik be az éjszakai fészket a földön, mint a többi majomfaj. Csak a nőstények és a fiatalkori gorillák hajlamosak éjszakai fészket építeni a fák tetejére, különösen olyan területeken, ahol nagy a ragadozók száma. Az orangutánokkal ellentétben a gorillák legalább három évesek, mielőtt megtanulják a fészkek építését. E kor előtt a fiatal gorillák fészkelnek az anyjukkal. A Gorilla fészkek jellemzően egy és öt méter átmérőjűek.

Fészeképítés és evolúció

A kutatók azonosítottak egy kapcsolatot a fészeképítés és az emberi evolúció között. A főemlős fészeképítési viselkedés több mint 10 millió éve nyúlik vissza. A kutatók úgy vélik, hogy az ősi főemlősök a növekvő méretüknek megfelelően fészket építettek. Mivel a főemlősök nagyobbak lettek, az egyszerű faágon való alvás már nem volt életképes, biztonságos vagy kényelmes lehetőség. Biztonságos és kényelmes helyek az alváshoz lehetővé tették a főemlősöket és a korai emberi fajokat, hogy mélyebb alvási szintet érjenek el. Ez a mély alvás, melyet nem gyors szemmozgásnak (NREM) neveznek, a magasabb szintű kognitív képesség követelménye. Egyes kutatók azt állítják, hogy amikor a modern emberek ősei a fák helyett a földön aludni kezdtek, ezt a mély alvást rendszeresebben tudták elérni. Idővel ezek a kényelmesebb alvási lehetőségek magasabb kognitív képességet és végül az agy fejlődését eredményezték.