Aeolian Landforms: Mi a sivatagi járda?

Mi a sivatagi járda?

Az eeoliai tájformák a föld felszínén lévő szélformák a szél eróziós vagy konstruktív hatásai által. Az eeoliai folyamat nem egyedülálló a földön, hanem más bolygókon is tanulmányozták. Ritka növényzettel rendelkező régiókban a szél erodálódhat, szállíthat és tárolhat anyagot. Az eeoliai tájformák elsősorban a száraz környezetben, például a sivatagban fordulnak elő. Az eoliai tájformákat olyan területeken alakítják ki, ahol a szél az erózió elsődleges forrása, míg a lerakódások közé tartozik a homok és a kavics. A vadonban egyes régiókban rendkívüli erózió tapasztalható a deflációs zónák kialakításához. Az Aeolian deflációs zónákat olyan sivatagi járdák alkotják, amelyek példája az eeoliai tájképnek a fúvás mellett, a yardangok, a dűne, a homokozó és a barchánok.

A sivatagi járdák áttekintése

A sivatagi járdák a szikla részecskéi, amelyek a szél után maradnak, vagy a víz eltávolította a finom részecskéket vagy homokot. A sivatagi járdát a kavics szemcsés, tömör, sziklás részei borítják. A kavicsos kavicsokat összekeverik az olyan iszapokkal, amelyek nem rendelkeznek vegetációval. A sivatagi járdák nem egyediek a Föld egyes területein, amint azt a sivatagi járdák különböző nevei is tartalmazzák. Ausztráliában a sivatagi járdát Gibbernek hívják, míg Észak-Afrikában reg. A sivatagi járdák egyéb nevei közé tartozik a Sai és a serir. A sivatagi burkolat kialakulása után ez egy olyan pajzs lesz, amely a szél és a víz ellenállásának megakadályozásával megakadályozza a talaj további erózióját. A rendkívül régi talajok és a kőzetrészecskék egy része a sivatagi burkolat alatt található. A sivatagi járdák a felszínen sivatagi lakkozással vannak bevonva. A lakk sötétbarna vagy fényes bevonat, amely néhány agyag ásványi anyagot tartalmaz

Egy sivatagi járda kialakulása

A sivatagi járdák lassú kialakulásának következtében számos elmélet született a kialakulási folyamat magyarázatára. A különböző sivatagi járdák tanulmányai különböző korú becsléseket eredményeztek, több ezer és tízezer év között. Mindazonáltal az elméletek magukban foglalják a szél, az erózió és az esők szerepét a képződési folyamatban. A közös elmélet azt sugallja, hogy a sivatagi járdák a homok és más finom részecskék fokozatos eltávolításával keletkeznek a szél által, és az időszakos esőzések a nagy töredékek mögött maradnak. A nagyobb kőzetrészecskéket különböző anyagok, mint például az eső, a szél, a gravitáció és az állatok hatásával rázza a helyére. Miután a burkolat kialakult, a finom részecskék eltávolítása megszűnik, mert a járda a további erózió akadálya.

A második elmélet azt sugallja, hogy a sivatagi járdák agyag zsugorodó vagy duzzadó tulajdonságaiból képződnek a járdán. Az agyag kiszélesedik, amikor elszívja a vizet és repedik a gyenge síkok mentén, amikor megszárad. A kőzetrészek elég nagyok ahhoz, hogy ne lecsúszjanak a repedésekbe, míg a finom részecskék megtölthetik a repedéseket. Idővel a járda stabilizálódik, megakadályozva a kialakulásának további változásait.

A harmadik elmélet a sivatagi járdák kialakulásának magyarázatára szolgál Cima vulkáni mezőben. Itt a felső réteg az a kezdeti pont, ahol letétbe kerül, és a szél által elkezdődik. A felszínen lévő sziklák forró éghajlatváltozás következtében törnek. Az iszap beszivárog a felső réteg feletti részek közötti térbe, ami felfelé tolja a réteget. A réteg vízállóvá válik, hogy megakadályozza az alatta lévő talaj erózióját.

Veszélyek a sivatagi járdákra

A sivatagi járdákat főleg a meggondolatlan emberi tevékenységek fenyegetik, mint például a rossz úthasználat és a gondatlan vezetés. A járdákon bekövetkezett változások valószínűleg állandóak és valószínűleg nem fognak helyreállni a rendkívül lassú folyamat miatt.