Tádzsikisztán népességének etnikai összetétele

A Tádzsik Köztársaság 8, 75 millió ember Közép-Ázsiában, amely Kína, Üzbegisztán, Afganisztán és Kirgizisztán határos. Tádzsikisztán összeomlása előtt a Szovjetunió része volt, és az ország 1991. szeptember 9-én függetlenné vált. Tádzsikisztán a tokaji nép hagyományos otthona Afganisztán és Üzbegisztán mellett. A tajikok (84%) a domináns etnikai csoport, míg az usbek (13, 8%), a kirgizek, az oroszok, a törökországok, a tatárok és az arabok kisebbségi lakosságot alkotnak.

Etnikai sokszínűség Tádzsikisztánban

Tádzsikisztán viszonylag etnikailag változatos az 1920-as évekhez képest, mivel a bevándorlók nagy száma a szovjet időszakban az országba költözött. A szovjet korszakhoz képest azonban kevésbé változott, miután nagyszámú nem Tádzsik elhagyta az országot, hogy elmeneküljenek a polgárháború és a büntető kormányzati politikák után a függetlenség után. Az ukránok a Fergana-völgybe koncentrálódtak, amely hagyományosan Üzbegisztán része volt, de a Szovjetunió felbomlása idején Tádzsikisztánra húzódott. 1989 és 2000 között az usbek lakossága 23, 5% -ról 15, 3% -ra csökkent, míg az oroszoké 7, 6% -ról 1, 1% -ra csökkent. A Tadzsik lakossága ugyanebben az időszakban 62, 3% -ról 80% -ra emelkedett. A Fergana-völgyben az Uzbek és a Tádzsik közötti házasságok feloldották az etnikai különbségeket, és üzbegisztáni identitást váltottak ki.

Etnikai csoportok a szovjet korszak alatt

Az 1980-as évek végén a Szovjetunióban élő Tadzsikiak háromnegyede Tádzsikisztánban volt, míg millióan Üzbegisztánban éltek. Kisebb lakosság élt Kínában és Afganisztánban. Tádzsikisztánban ez idő alatt más etnikai csoportok voltak az usbek (23, 5%), az oroszok (7, 6%), a Volga-tatárok (1, 4%) és a kirgiz (1, 3%). A szovjet időszakban a keleti iráni népeket, mint a Pamiri és a Yaghnobi embereket a Tádzsik mellett osztályozták, de nem hasonlították össze.

A nem Tajik migránsai a szovjet korban

A szovjet időszakban a kormány ösztönzőket ajánlott fel, mint például pénzbónuszok és ösztöndíjak, valamint az orosz népesség növelésére irányuló újraelosztás Tadzsikisztánban. Az 1920-as és 30-as években a Tadzsikisztánban képzett szakemberek hiánya arra késztette Moszkvában a központi hatóságot, hogy képzett munkásokat küldjön Tadzsikisztánba, míg többet politikai foglyokként küldtek. 1940-ben az államban foglalkoztatottak fele nem őshonos nemzetiségű volt, akik közül többségük oroszok voltak. A második világháború alatt sok iparág és munkavállaló keleti irányba költözött, hogy elkerülje a németek fogását. Tádzsikisztán népszerű célpontnak bizonyult, így az orosz népesség 1% -ról 13% -ra nőtt. A nem-tajikok, különösen az oroszok a városi tevékenységekben, mint például az iparban és a kormányban, kiemelkedő jelentősége miatt Dushanbe fővárosa főként a nem Tádzsik lakott. Az 1989-es népszámlálás szerint Dushanbe népessége a tajikok (39, 1%), az oroszok (32, 4%), az ukránok (10%), a tatárok (4, 1%) és az ukránok (3, 5%) állt. A városi környezetben tanult tajikok többsége oroszul beszélt, míg az oroszok nem érezték szükségüket a tadzsik nyelv megismerésére.

Emigráció a Szovjetunió után

A Szovjetunió összeomlása felé az oroszok és az egyéb nem-közép-ázsiai lakosság elvándorlási hullámai több mint 200 ezer tajik mellett hagyták el az országot. A bevándorlók többsége félelmet vetett a fenyegető polgárháború és a Tadzsik hivatalos nyelvének meghozatalára. Több mint fél millió orosz költözött vissza Oroszországba, megfosztva az országot a szakmai és szakképzett munkaerőtől. Az iskolák és a kórházak a tanárok és orvosok hiánya miatt lezárultak, míg az iparágak és a vállalkozások a szakképzett munkaerő hiányával szembesültek.

Etnikai feszültségek Tádzsikisztánban

Az etnikai feszültség bizonyos fokú a tajikok és a kisebbségi etnikai csoportok között, különösen a városi és az északi oroszok között. Az etnikai kisebbségeket 1991-ben a függetlenség után másodosztályú állampolgárokba helyezték, és az oroszok többségét arra késztették, hogy elhagyják az országot. Még a szovjet időszakban is létezett etnikai feszültség Tádzsikisztánban, mivel a bennszülött lakosság a nemzetiségek elleni erőszakot a szovjet hatalom megtorlásának mintájára irányította. 1989-ben Kirgiz és Tádzsik összecsaptak a vízen és a földön, de az 1982-es polgárháború idején az antagonizmus új szintet ért el, amikor a Tadzsikisztánban élő usbek csatlakoztak a milíciához, próbálva visszaállítani a szovjet rezsimet.