Qing Manchu-dinasztia (1644-1912; 1917)

Háttér és kezdeti formáció

A Nagy-Császár Birodalma volt az utolsó nagy császári kínai dinasztia. A Qing császárok manchuriak voltak, és a Manchu nemzet lovasaiból származtak. Ezeket a lovasokat a Giorio klán vezette, aki az elmúlt évek során élt a szervetlen Ming-dinasztia előnyeivel. A Gorio klán Nurhacit uralta, amely akkoriban csak egy Ming vaszal állam volt. A Gorio klán társalapokat szervezett, hogy vezetésük alatt egyesüljenek, és Manchuria népét alkotják. Komoly baj kezdődött a Mings számára, amikor egy manchuriai herceg Liaodongban lázadást indított. Miután egy kínai paraszti lázadás támadt a Mings ellen, egy kínai tábornok, akit a Manchus segített, legyőzte a lázadó parasztokat, majd Pekingben létrehozta a Qing-dinasztiát.

Emelkedj a hatalomra és a teljesítésekre

Bár a Qing-dinasztia 1644-ben Pekingben hozta létre a szabályt, 1683-ban a Qing teljes ellenőrzést kapott Kínában. Dorgon herceg megkezdte a hódítást, és a Kangxi császár befejezte ezt a feladatot. A Qing közel három évszázadon át Kína uralkodott. Tibetet, Tajvanot, Szibéria egyes részeit és Közép-Ázsia egyes részeit csatolták, hogy Kína határait még tovább erőltesse. Mongóliát is felvették az uralkodó, Galgan vereségére. A Qing-uralkodók megtartották a Mings konfuciánus útját, hogy integrálják a Han-embereket uralmukba. Ekkor bővült és megtartotta Kína jelenlegi területét.

Kihívások és ellentmondások

A mandzsúriai dinasztikus vezetők erős fogással uralkodtak Kínában, de adaptálták a konfuciánus etikát a kínai kínai ügyekkel. Qing-kormány első felében Kína új korszakba került, de ahogy Qianlong császár uralkodott, a dolgok egy szálcsúcsra mentek. A fiskális válság az alacsony adók és bevételek következtében alakult ki, és ezt tovább súlyosbította a birodalmat rontó korrupció. A császár nem volt hajlandó közönséget adni a brit diplomatának, Lord Macartney-nak, mert Macartney nem hajlandó hajlani a kívánságaival. Az ópiumháború egy másik próbálkozás volt a Qing-korszakban, ami sok kínai kikötő külföldi ellenőrzés alá került. Eközben Kínában kis lázadások kezdődtek, és az uralkodók a nemzetet tradicionális gondolkodásmódjuk révén stagnálták.

Hanyatlás és összecsukás

Ahogy Kínában a XX. Század elején egyre nagyobb polgári zavargások alakultak ki, új politikák kerültek bevezetésre a tömegek megnyugtatására. A Dowager császárné, Cixi a „Late Qing reformot” hozta létre, amely magában foglalta a kormánytisztviselők császári vizsgálatait, és új oktatási rendszert hozott létre. 1908-ban meghalt Dowager császárné, és hagyta el Puyi-t, a két éves unokaöccét, aki utódként Zaifeng volt, mint regentje. Az 1911-es Wuchang-felkelés eredményeként egy kormányzati személyzet átalakult. Ez az esemény pedig a kínai köztársaság megalakulásához vezetett a Sun Yat Sen tartomány alatt. Ezek az események végül 1912. február 12-én a kínai utolsó császár elhagyásához vezettek.

Történelmi jelentőség és örökség

A Boxer-lázadás és a Taiping-lázadás a Qing-dinasztia bukását jelentette. Mao Zedong később írt a két eseményről, és megkérdezte, hogy Kína megszállta-e a külföldi országokat, és felkeltette a lázadást, vagy éppen ellenkezője volt? A Qing-dinasztia véget ért, és hagyta, hogy a szegénység és a háború által elpusztított Kína hagyatékát. Kína a folyamatban számos ország tárgyává vált. Ez a lecke, amelyet ma olyan keményen tanultunk, ma a kínai nemzet elméjében marad. A Qing-uralkodók világdiplomáciáról való tudatlanságából eredő egyéb hagyományok a Dél-Kínai-tengeren elvesztett lehetőség és egy évszázados katonai vereségek, valamint a túlnépesedés és a sérült politikai kultúra. A déli Han kínai üldözése a Qing alatt az volt, amit sokan külföldre emigráltak. Tibet csatolása a Qing Manchu uralom alatt is elért, és a tibeti buddhizmus hitét követők üldözése még a modern kommunista uralom alatt is folytatódik.