A Nílus folyó

Leírás

A Nílus a világ leghosszabb folyója. Az Egyenlítőtől délre keletkezik, és északkelet felé halad Afrika észak-keleti részén, mielőtt végül elvezet a Földközi-tengerbe. Az út mentén kb. 422 mérföldnyi távolságot fed le, és körülbelül 1 293 000 négyzetméternyi területet ürít. Legtávolabbi forrása az Akagera vagy a Kagera folyó Burundiban. Az Akagera folyó a Viktória-tó legtávolabbi mellékfolyója, és a Nílus legtávolabbi csúcspontja. A Tundanyika-tó északi csúcsához közeli Burundi-i két tápfolyadékból emelkedik. A hatalmas mennyiségű vizet hordozva az Akagera végül elvezet a Nílusba, az előbbi évente mintegy 6, 4 milliárd köbméter vizet ürít ki az utóbbiba.

Történelmi szerep

Herodotosz ókori görög történész feljegyzései szerint az egyiptomi civilizáció évezredek óta „a Nílus ajándéka”. A Nílus partjainál lerakódó lerakódások betörték Egyiptom egyébként száraz, sivatagi területeit termékeny földekké, amelyek pedig támogatták az ókori egyiptomi civilizáció növekedését. Az ókori Egyiptom népe búza, len, papirusz és más növények nőtt a Nílus partjainál, és a Nílus vízi útjain folytatta kereskedelmét, ami a civilizáció gazdasági stabilitásához vezetett. Ázsiai Egyiptomból vízi bivaly és tevék kerültek be, és ezeket az állatokat húst ölték meg, és a szántásra is használták (a bivalyok esetében), vagy a kocsikat húzva (tevék esetében). A Nílus is fontos szerepet játszott az egyiptomi kulturális és szellemi élet alakításában. Úgy gondolták, hogy a folyó az életről a halálig, és onnan tovább az utóéletbe. Még az ókori egyiptomi naptár is a Nílus 3 periódusos hidrológiai ciklusán alapult. Egyiptom mellett a Nílus-Agakera folyórendszere is támogatta az emberi, állati és növényi életet a többi régióban, ahol folyik, és azóta is, ahogyan ma is folytatódik.

Modern jelentőség

A Nílus-Akagera folyóvízrendszer nagy mennyiségű afrikai földterülethez szállít vizet, amely egyébként száraz sivatagi földek lennének. Ez a folyórendszer tehát felelős azért, hogy támogassa a bankjaival élők milliói életét. Az Akagera vízgyűjtő maga is mintegy 14 millió embert támogat. A Nílus folyó életet élvező szerepet játszik Egyiptomban, ahol szinte az ország teljes lakossága a Nílus partján fekszik. Khartoum, Asszuán, Kairó és Luxor a világhírű városok egyike a folyó mentén. A mezőgazdaság támogatása mellett a Nílus folyóvizei is lehetővé teszik az áruk és emberek szállítását annak hosszában, segítve az embereket abban, hogy elkerüljék az egyébként elkülönített sivatagokat, mint az egyetlen alternatív útvonalat, amellyel elérhetik úticéljukat. Más afrikai országok, mint például Ruanda, Burundi, Szudán, Uganda és Tanzánia, szintén részesülnek a Nílus-Akagera folyó rendszeréből, mivel saját népük függ a mezőgazdaság, a közlekedés és a folyó vizeihez kapcsolódó halászati ​​tevékenységétől.

Habitat

A Nílus és az Akagera folyók olyan területein, ahol az emberi települések nincsenek, a Nílus-Akagera ökoszisztémája kifejlesztette saját egyedi növény- és állatvilágát. Trópusi esőerdők nőnek a Nílus-Kongó-parton, Etiópia délnyugati részén és a tó fennsíkon. Ezekben az erdőkben növekszik az ebony, a banán, a bambusz és a kávé cserjék. Szudán síkságain a nyílt gyep és a bokor dominál a tájban, és a növényzetben olyan növényfajok tartoznak, mint a papirusz, a nádas, a víz jácint és mások. Az északi irányban a növényzet fokozatosan elvékonyodik, és Khartoumból észak felé, az igazi sivatagi földekhez jut, és a természetüknél fogva kevés csapadékuk van. Az Egyiptomban a Nílus partjainál található növényzet majdnem teljesen az emberi termesztés és az öntözési gyakorlatok eredménye. A Nílus-Akagera-ökoszisztéma egész területén sokféle vízi élet él, köztük a Nílus sügér, a barbel, a bolti, a tigrishal, a lungfish, a mudfish, az angolna és a többi. A Nílus krokodil szintén a Nílus-Akagera ökoszisztémák híres hüllőfaja. A régióban a puha héjas teknősök, a monitorgyűrűk és a hippopotamuszok is gyakoriak.

Veszélyek és viták

A súlyos emberi kitermelési tevékenységek miatt a Nílus és az Akagera folyók érzékenyek voltak az élőhelyromlásra, és az éghajlatváltozás csak romlott. A vízből való kilépés a Nílusból az öntözési célokra olyan magas, hogy a kiáramlása sokszor alig éri el a tengert. Emellett a folyó 3000 kilométer hosszú pályája mentén történő nagy párolgás nagy mennyiségű veszteséghez vezet, így a folyó vízellátása rendkívül érzékeny az éghajlati változásokra. A tudósok eltérő képeket adnak a hosszú vízfolyás jövőbeli vízfolyásairól, ami a globális felmelegedés hatása miatt 30% -os növekedést, majd egy későbbi és valószínűleg katasztrofális 78% -os csökkenést eredményez a Nílus vízszintjében. A Nílus mentén fekvő területek szárazabbá és melegebbé válnak, szükségessé teszik még a vízigényesebb mezőgazdasági gyakorlatok szükségességét, a folyó édesvizét fokozó ciklust és a Nílus folyó ökoszisztémáiban káros változásokat okozva. A halászat óriási mértékben fog szenvedni, ami emberi gazdasági nyomorúsághoz és az élelmiszer-bizonytalansághoz vezet. Az alacsony vízmennyiségek valószínűleg feszültségeket és konfliktusokat is okoznak a nemzetek között hosszában, mivel versenyeznek a megmaradó vízkészleteinek megtartásával. Egyiptom már szembesül az ivóvízzel kapcsolatos problémákkal a Nílus nagy szennyeződése miatt, amely ipari és lakossági szennyvizekből, valamint a mezőgazdasági földekből származó műtrágyák és peszticidek kiszóródásából származik.