Művészeti mozgalmak a történelem során: színes mezőfestés

A színmezőfestés az absztrakt expresszionizmus stílusa, amelyet az egyetlen szín által elfoglalt nagy területek jellemeznek. Ez különbözik az akciófestésektől és a gesztusfestésektől. A színes terepfestés az 1940-es évek végén kezdődött és az 1960-as évek közepéig folytatódott. A stílust számos absztrakt festő, például Mark Rothko, Clyfford Still, és Newman Barnett Newman vezette. A mozgalom fő oka a vágy, hogy megteremtse a modernitást és a szellemiséget kifejező vágyat. A különböző színek kifejező erejének felhasználásával a művészek mitikus darabokat fejlesztettek ki, amelyek nagy, tömör, lapos színű mezőket használtak.

A legfontosabb ötletek és jellemzők

A színmezőfestés művészei nagy és egyszerűsített kompozíciókra összpontosítottak, amelyek a színekre vonalak vagy figurák használata nélkül támaszkodtak. Kevesebb hangsúlyt fektetnek az ecsetvonásokra, a gesztusokra vagy az akcióra, hanem egy egységes felület és egy lapos sík létrehozására.

A színmezők festése a szellemi és transzcendentális sík önálló keresésének eredménye volt. Ez az új stílus segítene az ókori mítoszok összekapcsolásában, nem pedig a mítoszok sajátos szimbólumaival. A stílus célja az volt, hogy megszüntesse az illusztráció festményét.

A művészkritikus Clement Greenberg a színmezőfestésért küzdött, és lelkesedett a stílus formájával és összetételével, amit állítólag a festészet jövőjét képvisel. Megdöbbentette az akciófestés imitatív természetét, és a színterek festményének a legfejlettebb stílusát támogatta.

A színes terepfestés az absztrakt festészet új dimenzióját képviselte a műalkotás hátterének határain túl. Ezt úgy sikerült elérni, hogy elkerüljük a háttérrel szemben fennálló stand-out formát. Ehelyett az ábrát és a hátteret egyesítettük, hogy a kép téréből és a vászon szélein kívül valami folyamatos és végtelen legyen. Ebben a stílusban a szín nem csak az objektív kontextusban használatos, hanem a műalkotás tárgyává is válik.

Híres művek

Névtelen

Előadó: Clyfford Still

Év: 1951-1952

Ebben az úttörő munkában még mindig sűrű színt alkalmazunk, amelyet egy paletta késsel használnak az erőszak hatásának kiváltására. A vászon gazdag földes színei a vászon mindegyik szélétől elterjednek, hogy a folytonosságot képviseljék és a nézőt a művészetbe vonják.

2., Zöld, Piros és Kék

Előadó: Mark Rothko

Év: 1953

Mark Rothko nem tekintette magát színmezőnek, de megközelítése és stílusa olyan volt, mint a színes mezőművészeké. A színeket a lelki síkon nagyobb célt szolgálta fel, és úgy vélte, hogy a színek képesek a legalapvetőbb emberi érzelmekre hivatkozni. A Zöld, Vörös és Kék munkában Rothko a mosott színek nagy részeinek egyensúlyának megteremtését célozta meg könnyebb hangok használatával. Rothko azt is szánta, hogy a színe révén átadja aktuális hangulatát. Amikor mentális egészsége romlott, ünnepélyes színeket használt a sötét szürke, a kék és a fekete foltok között. Az érzelmektől függően a különböző színek különböző jelentéseket vetettek fel.

Ajánlott

Mi az olyan egyedülálló a Bua Tong Sticky vízeséséről Thaiföldön?
2019
A legtöbb gabonakultúrát növekvő országok hektáronként
2019
A 10 legnagyobb város Új-Mexikóban
2019