Művészeti mozgalmak a történelem során: Art Povera

Az Art Povera egy olasz művészeti mozgalom volt, amely az 1960-as évek végén alakult ki, és az 1970-es évek elejéig létezett. A kis művészcsoport vezetője Germano Celant, olasz művész és kritikus volt, akihez tizenkét művész csatlakozott, akiknek célja a nap politikai ügyeinek kihívása a művészeten keresztül. Az "Arte Povera", ami olasz nyelven "szegényített művészet" vagy "szegény művészet", olyan mozgalom volt, amelyet nem hagyományos anyagok, mint például a talaj, a ruházat, a kötél, a szikla és a papír felhasználásával készítettek szobrok és más művészeti formák létrehozására. A csoport szokásos anyagok használata az olaj vagy vászon helyett egy megkülönböztető tulajdonság volt, amely szintén az 1950-es években Európát uraló fő festmény ellen lépett fel.

Kulcsfontosságú ötletek és jellemzők

Az Art Povera egyik fő ötlete az volt, hogy megkérdőjelezze a korabeli galériarendszert, amely akkoriban Európában tomboló volt. Az "Arte povera" lehetővé tette, hogy a művészek kifejezzék magukat a hagyományos gyakorlatok és anyagok korlátozása nélkül. Ezt úgy valósították meg, hogy olyan vonzó, mindennapos anyagokat alkalmaztak, amelyek gyakran megjelentek olyan szobrok és események létrehozására, amelyekkel az emberek kapcsolatban állhatnak. Ezenkívül az egyszerű kézműves anyagok használata kontrasztot teremtett a finomított feldolgozott anyagokkal. A kontrasztos anyagok használata a csoport legjelentősebb művei között található. Germano Celant úgy vélte, hogy a modernitás veszélyt jelent a memória és annak befolyásos múltjára, és ezért a kontraszt megteremtése segítene a múlt felértékelődésében.

A technológiai modernizmus elleni küzdelemben Art Povera elutasította a modern művészet eszményeit, mint például az amerikai minimalizmus, és az új és a régi mítoszjait varázsolta. Ez párhuzamosságot eredményezett, miközben világossá tette a modernitás hatásait a társadalomra.

Az Art Povera a mindennapi anyagok, mint például a gallyak, a rongyok, a talaj és a szikla használatával reagált a mainstream absztrakt festészet ellen, amely az időszak művészeti formáit uralta. A művészek elutasították a modern festészetet, és szűk csatornaként tekintették az individualizmust és az érzelmeket. A modern művészetet a hagyományos festészet hagyományai által túlságosan korlátozottnak és korlátozottnak tekintették. A csoport olyan művészetet támogatott, amely a fizikai dolgok és az anyagi világ normális életéhez viszonyíthatóbb volt. Ennek érdekében az olasz művészek egyszerű helyi anyagokat alkalmaztak, amelyeket a szokásos életmódból nyertek.

Híres művek

E mozgalom vezető művészei: Mario Merz, Jannis Kounellis, Giovanni Anselmo, Emilio Prini, Luciano Fabro és Giovanni Anselmo.