Mit jelent az endémiás?

6. Mit jelent az endémiás átlag? -

Az endemikus fajok évszázadok óta a tudományos kutatás középpontjában álltak. A botanikusok, zoológusok és a természettörténészek mindegyikét a világ legritkább és egyedülálló növény- és állatfajai és élőhelyei elragadtatták. De mi az endemikus faj? Az endemizmus akkor fordul elő, ha egy növény vagy állatfaj csak egy adott földrajzi helyen élhet, és nem található meg a Földön más helyen. Az endemikus a szervezet leírására használt szó. A régiót, ahol ezek az egyedülálló fajok élnek, a 3 kifejezés egyike határozza meg: 1) A telephely endémiája, azaz a faj egy kis tartományon belül van (csak a Hood Hoodon); 2) Nemzeti endémiás, azaz a faj egy nemzeten belül található (például Mexikóban); és 3) földrajzi tartomány endemikus, vagyis a fajok egy bizonyos földrajzi területen fejlődnek, amely több országra kiterjedhet (például az Andok hegyei).

5. Az endemizmus magas arányát befolyásoló tényezők -

Az izolálás az egyik fő tényező, amely az endemizmust eredményezi. A világ távoli területein a külső hatások nem tudták alakítani a növény- és állatfajok fejlődését és alkalmazkodását. Ezek a szervezetek tehát csak nagyon korlátozott környezetükre fejlődnek. Nem voltak kitéve a külvilág betegségeinek, a földrajzi változásoknak vagy a környezeti zavaroknak. A szigetek kiváló példa, és gyakran említik, hogy magas szintű endemizmussal rendelkeznek. Ismét ez a világ más részeiből való elszigeteltségének köszönhető. A szigeti élőhelyek tipikusan kicsi, jelentős élőhely- és éghajlati sokféleséggel, így tökéletes környezetet biztosítanak az endemikus fajok előfordulásához. Ráadásul minél idősebb a sziget, annál valószínűbb, hogy nagyszámú endémiás faj van.

A szigetek azonban nem az egyetlen elszigetelt földrajzi régió. A távoli élőhelyek a különböző ökoszisztémákon is előfordulhatnak szárazföldön. Például a többi víztesttől vagy völgyektől távol eső tavak, amelyek magas, áthatolhatatlan hegyek veszik körül, az endemizmusban is magasak. Olyan helyeken, ahol az utóbbi tízezer év alatt katasztrofális esemény történt, az endemikus fajok nem gyakoriak. Ez a helyzet Kanadában, amelyet jéggel borítottak körülbelül 11 000 évvel ezelőtt. Az endemizmusnak nem volt elég ideje a fejlődéshez, ezért Kanadában ritka az endemikus fajok.

4. Endemizmus hotspotjai a világban -

Általánosságban elmondható, hogy a világ biológiai sokféleségének hotspotjainak és endemikus hotspotjainak jelentős átfedése van. Ez azért van így, mert a biológiai sokféleség hotspotjait azok a területek határozzák meg, amelyek több mint 1500 endémiás állatvilággal rendelkeznek, és az élőhelyük lebomlása miatt az eredeti növényi életük több mint 70% -át elvesztették. Valójában a legmagasabb endemizmussal rendelkező 20 régió közül 16-ot is tekintünk a biodiverzitás hotspotjainak. Mint korábban említettük, a szigeteken magas a endemizmus aránya, és a 20 régió felét alkotják. Nem meglepő tehát, hogy a világ legtöbb endemikus hotspotja olyan hely, mint az amerikai Hawaii állam, Madagaszkár, a Fülöp-szigetek, az Atlanti-óceánok, Tajvan, Új-Guinea, Galapagos-szigetek és Új-Kaledónia. Hawaii-ban például 2000 fajta angiosperm növény található. Ezek közül 94% és 98% endemikus. Az Új-Kaledóniában valami hasonló is látható, ahol az összes növényfaj 76% -a endemikus. Ausztráliában, Kínában, Ecuadorban, Indiában és Mexikóban nemcsak megadiverse országok, hanem magas endemizmussal rendelkeznek.

3. Endemizmus és evolúció -

Mint korábban említettük, az endémiás fajok izolált körülmények között fejlődnek. Ez azt jelenti, hogy a hasonló fajok között nem volt sok verseny, és bizonyos esetekben a verseny hiánya elősegítette a szervezetek közötti szimbiotikus kapcsolatokat. A szimbiotikus kapcsolatok akkor jelentkeznek, amikor a különböző fajok csak a másikra támaszkodnak. Az evolúciós sugárzás, amikor az élőlények gyorsan fejlődnek egy közös ősből sokféle új fajba, szintén valószínűbb az izolált régiókban. Ez azért van, mert a versenyképesség hiánya más fajok között elhagyja a kitöltendő ökoszisztéma fülkéit. Szélsőséges számú faj fejlődik ki, alkalmazkodva egy nagyon specifikus élőhelyhez, és nagyon specifikus túlélési követelményeket alakít ki. Az evolúciós sugárzást a Galapagos-szigeteken elhelyezkedő 13 zsákfajban és a Hawaii-szigeteken 1250 gyümölcsfajban látják.

A kutatók gyakran úgy vélik, hogy az endemizmus hotspotjait az evolúció ablakává teszi, lehetővé téve a mélyreható tanulmányokat, hipotéziseket és megfigyeléseket. Ezek a régiók azok, ahol az evolúció és a természet misztériumai megoldhatók, vagy legalábbis jobban megérthetők. Mivel ezeken a területeken az endemikus vadvilág gyakran egyszerűbb, mint a nagy kontinenseken találhatóak, megkönnyítik a tudósok számára az evolúciós fejlődésük megértését.

2. Miért könnyen veszélyeztethetők az endémiák a veszélyekre? -

Az endemikus fajok veszélyeztetettek a fenyegetésekre, mert csak nagyon korlátozott tartományban tudnak túlélni. Az az élőhely, amely életben tartja őket, korlátozza őket a túléléstől. Amikor az élőhelyüket globális éghajlatváltozás, az emberi változások és a lebomlás fenyegeti, az endemikus fajok sehol máshol nem mennek. Mivel nem fejlődtek ki, hogy túlélhessenek a különböző ökoszisztémákban, és mert a túléléshez nagyon specifikus körülményeket igényelnek, ezek a fenyegetések még nagyobb kihalási kockázatot hordoznak, mint a nagyobb, kevésbé endemikus régiókban. A regionális endemizmussal kapcsolatos leggyakoribb veszélyek közé tartozik a mezőgazdaság, az urbanizáció, a bányászat és a fakitermelés. Ezek a tevékenységek az erdőirtás, a szennyezés és az invazív fajok bevezetése által okozott élőhelyromlást eredményezik. Ezek a változások károsak az endemikus fajokra. Például az elmúlt néhány száz évben kipusztult fajok mintegy 75% -a endémiás volt.

1. Az endemikus fajok védelmének fontossága -

A védelem fontos a biológiai sokféleség globális elvesztésének megakadályozása érdekében. Amikor egy faj fenyeget, vagy kihal, a hatás széles körben elterjedt. Néha csak egy endemikus faj tölti ki az ökoszisztémában szükségletet; ha ez a szükséglet nem teljesül, az események láncreakciója következik be, ami a biodiverzitás folyamatos csökkenéséhez vezet. A becslések arra utalnak, hogy ha egy endemikus növényfaj kihal, 10 és 30 további állatfaj halhat ki. Ezért különösen fontos az endemikus fajok védelme.

A biológiai sokféleség az egészséges globális ökoszisztémák alapja, az egészséges ökoszisztémák pedig fenntartják az életet, beleértve az emberi életet is. A biológiai sokféleség és különösen az endemikus fajok nélkül a föld már nem tudna elegendő mennyiségű alapanyagot termelni: élelmiszer, víz és levegő. Ezért a biológiai sokféleség megőrzési erőfeszítéseinek elsősorban az endemikus növény- és állatfajokra kell összpontosítaniuk. Hacsak nem hajtanak végre drasztikus intézkedéseket, ezek a fajok és egyedülálló élőhelyeik tovább csökkennek és eltűnnek.