Miért épültek a gátak?

A gát egy olyan fal, amely egy adott régióban a vízáramlás szabályozására épül. Amellett, hogy az emberek építették, a gátak a természetben is léteznek, és a hódok a természet egyik legtermékenyebb gát építője.

A gátak története

A gátak az emberi társadalmak egyik legrégebbi találmánya, mivel az ősi mezopotámiai közösségekből származnak. A régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy az egyik első épített gát a mai Jordániában található, és Jawa gátnak nevezik. A gát összekapcsolódott más gátakkal, jelezve, hogy az ősi közösségek jól ismerik a vízkészletek használatát. A Jawa gát elsődleges célja az volt, hogy megőrizze a vizet a közeli közösségben való felhasználásra. Egy másik ősi gát Egyiptomban található, és a Sadd el-Kafara gátnak nevezték. A gátnak tragikus története volt, mivel az árvizek szabályozására tervezték, de az árvíz elpusztult, mielőtt az építés befejeződött volna. Más ókori társadalmak, mint például a rómaiak, számos okból építették fel a gátakat, például a városok vízellátásával és öntözésével. Az évek során a technológia javult, ami azt jelenti, hogy a gátak más okokból is kialakíthatók. A legrégebbi gát még mindig a Szíria-tó Homs-gátja.

A gátak célja

Víz tárolása

A gátak építésének oka az, hogy tárolja a vizet a jövőbeni felhasználásra, különösen olyan területeken, ahol a csapadék nem megbízható. A gátakban tárolt vizet különböző célokra lehet használni. A szárazabb évszakokban a városokat a gátakkal ellátott vízzel lehet ellátni, biztosítva, hogy a lakosok állandó vízellátást biztosítsanak. A legmagasabb mennyiségű vizet tároló gátak egy része a Kariba gát, amely 43 köb mérföldnyi vizet tárol, és a Bratsk-gát, amely 40, 5 mérföldnyi vizet tárol.

Öntözés

Az egyik legfontosabb oka annak, hogy a gátakat építsék a vízellátás biztosítására a mezőgazdaság támogatására, különösen azokban a régiókban, amelyek korlátozott csapadékot kapnak. A vízgazdálkodáshoz használt víz tárolásának fogalma egy régi fogalom; az öntözési gátak építése azonban a modern korban kiválóan hasznosítja a technológiát a lehető legtöbb víz tárolására.

Az öntözésre jelentős hatást gyakorló gátak egyike az 1960-as években épült Asszuán-gát. Egyiptom éghajlata miatt a mezőgazdaság erősen függ az öntözéstől. Az adatok azt mutatják, hogy a gát 11 köb mérföldnyi vizet bocsát ki a különböző öntözőcsatornákba, amelyek ezután a Nílus völgyében és a Nílus-deltában lévő gazdaságokba irányítják a vizet. Ezekben a régiókban közel 130 000 négyzetkilométernyi földterület áll a mezőgazdaság hatására a gát hatása miatt. A mezőgazdaság nagy területe létfontosságú az egyiptomi élelmiszerbiztonság szempontjából.

Egy másik régió, ahol a gátak jelentős szerepet játszanak az öntözésben, Izraelben különösen a Revivim-patakra épített Tel-Yeruham-gát. A gát 1953-ban fejeződött be, és hatalmas mennyiségű vizet biztosított a gazdálkodáshoz.

Az Egyesült Államokban az öntözés egyik leghíresebb gátja az 1960-as években épült Navajo-gát. A gát építését követő első években a felszabaduló víz mennyisége a mezőgazdasági igényektől függ. A Navajo gát kritikus a Navajo indiai öntözési projekt működésében, ahol közel 110 mérföldnyi földterületet használnak a mezőgazdaság számára.

Árvízellenőrzés

A gátak építésének másik oka az árvizek ellenőrzése olyan területeken, ahol nagy kockázatot jelentenek a közösségek számára. Az árvizek egyike a legpusztítóbb természeti katasztrófáknak, és lényegesen befolyásolják a folyópartokon élő közösségeket. A Nílus egyike azoknak a folyóknak, amelyek hatalmas áradást okoztak a történelem okán. Az árvíz az egyiptomi kormányok számára még a gyarmati időszakban is jelentős kérdésnek bizonyult, és megpróbálták olyan módszereket találni, amelyek megakadályozzák a folyó áradást. A kormány végül úgy döntött, hogy az Aswan High Dam építését Harold Edwin Hurst által szolgáltatott információk alapján készíti el. A gát megépítése után megállt a Nílus áradása. Az 1927-ben bekövetkezett nagy árvíz után a Mississippi folyón is találhatóak a gátak, hogy ellenőrizzék a folyó vízszintjét.

Elektromos geneártor

A gátak építése szintén elengedhetetlen a vízenergiában. A világ számos nemzete a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét megújuló energiaforrásokra, például a vízerőművekre helyezi át, ami növeli a több gát jelentőségét. A világ egyik legjelentősebb vízenergia-projektje, Itaipu-gát, a Parana-folyó mentén található. A gát 2016-ban nemzetközi jelentőségűvé vált, mivel több hidroelektromos energiát termelt, mint bármely más projekt a világon, mintegy 103.098.366 megawattóra alatt. A paraguayi és a brazil kormányok közösen kezelik a gátot. A János-folyó mentén elhelyezkedő Három-szoros-gát egy másik kiemelkedő vízenergia-projekt. Az erőmű nagyobb kapacitással rendelkezik, mint bármely más a világon, és 2014-ben globális teljesítményt hozott létre a villamosenergia-termelésben, mivel 98.800.000 megawatt órát termelt. Az Egyesült Államokban a Columbia folyón található Grand Coulee-gát az egyik legfontosabb vízenergia-projekt, mivel évente több mint 20.000.000 megawatt órát termel.

Navigáció

A gátak építésének másik oka a belvízi hajózás elősegítése. A folyó természetes körülményei időről időre változhatnak, ami megnehezíti a folyók használatának következetes használatát. A folyók, például a zuhatagok természetes tulajdonságai is akadályozhatják a navigációt. A belvízi hajózás számos előnye miatt a gátakat úgy lehet kialakítani, hogy optimális feltételeket biztosítsanak a hajózáshoz. Az egyik gát, amely segíti a navigációt, az Ohio folyó mentén Kentuckyban épült McAlpine Zárak és Gát. Az Ohio-vízesés jelenléte akadályozta a hajózást a folyó mentén. A projekt befejezése után a hajók kényelmesen navigálhattak az Ohio folyó felett.

A gátak környezeti hatása

Bár a gátak fontos gazdasági szerepet töltenek be, jelentős környezeti problémákat okoznak abban a régióban, ahol épülnek. A világ malária-hajlamos régióiban a gáttartók tenyésztőhelyet biztosítanak a szúnyogok számára, amelyek hozzájárulnak a malária több esetéhez. A gátak építésének egy másik problémája az, hogy a talaj eróziójához vezet, különösen a folyó alsó szakaszaiban. A gátak néha zavarják egyes halfajok életciklusát, ami esetleges kipusztulásához vezethet. A gát meghibásodása is rendkívül problematikus, mivel emberi és állati életveszteséget okoznak. Az 1975-ös Banqiao víztározó gátja Kínában, a világ legveszélyesebb gátja, becslések szerint 171 000 halálesetet és több millió ember elmozdulását okozta.