Mi az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO)?

A Szovjetunió által okozott fenyegetés leküzdése érdekében az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét vagy a NATO-t a nyugat-európai kapitalista hatalmak alkotják. A Szovjetunió terjeszkedésének megakadályozásán kívül a NATO-nak azt is meg kellett szereznie, hogy megakadályozza az európai nacionalista katonai rendszer újjáéledését, ugyanakkor az észak-amerikai nagyhatalmaktól a második világháborúig látták ugyanezt. Végül a NATO-nak is kötelessége volt az európai nemzetek politikailag egyesítése. A második világháború borzalmait követve, amikor Európa nagy részei még mindig szégyenkeznek, és amikor az európai országok és államok meglehetősen bizonytalanok voltak a politikai megbeszélésekkel kapcsolatban, és a Szovjetunió Nyugat-Németországban erődöt szerzett, a NATO-szerződést aláírták. 1949. április 4. Az alapító tagok Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Izland, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság. A közel hét évtizedben számos további ország csatlakozott a NATO-hoz.

Célkitűzések és funkciók

A Szovjetunió mindent megtett, hogy a kommunizmust hozza, és az Amerikai Egyesült Államok úgy érezte, hogy beavatkoznia kell, és meg kell akadályoznia a kommunizmus terjedését. Ezért a NATO létrehozásával ez megállt. Kezdetben olyan országok voltak, mint az Amerikai Egyesült Államok, Hollandia, Belgium, Kanada és Franciaország. A NATO célkitűzései a szovjet Oroszország gondolataira való félelem kialakítása volt. Ez azt is jelentette, hogy ha a Szovjet Oroszország valaha is megtámadta bármely európai országot, az Egyesült Államok segítené az országot. A NATO másik célja az volt, hogy Európát és az USA-t ugyanazon védelmi réteg alá vonja, ezáltal erősítve a katonai és gazdasági helyzetet, és sok erőt adjon Európának. Ez volt az is, hogy egyesítsük az összes nagyhatalmat, mint Európa és az USA, hogy készen álljanak a szovjet Oroszország támadására. A NATO feladatai közé tartoztak a kollektív országok is, amelyek segítik egymást a szuverenitás és a biztonság érdekében, és hogy a háború együttesen lépne fel, hogy megakadályozza a többi tagország elleni támadást.

Jelentős katonai kampányok

A NATO arra törekszik, hogy biztosítsa a békét, sőt még a nemzetközi viták rendezésében is dolgozott. A hidegháború idején és után a NATO több misszióban vett részt. 1990–1991-ben a műveleti Anchor Guard és az Ace Guard fontos NATO-kezdeményezések a Közel-Keleten, melyeket az iraki invázióval támogattak. Jelenleg a NATO missziói Afganisztánban, Líbiában és Koszovóban fontosak és érdemes megemlíteni. A szeptember 11-i támadások után a NATO-ban több operációval működött a Nemzetközi Biztonsági Segítségnyújtási Erők, akik az afganisztáni béke megteremtésére törekedtek. A NATO még a 2005-2006-os pakisztáni földrengés idején is hozzájárult a segélyezési erőfeszítésekhez.

Kritika és ellentmondások

Míg a NATO-t is dicsérte humanitárius tevékenységeiről, a kelet-afganisztáni bombázásról, vagy akár Jugoszlávia bombázásáról és az emberek megöléséről vádolták. Noha néhány alkalommal a NATO megtagadta a tevékenységeket, még néhány alkalommal, még a bombázásokat is indokolta. A NATO-t nem katonai épületek bombáztatásával vádolták, ezáltal ártatlan civileket ölve meg Jugoszláviában. A NATO-t szívesen látják Oroszországgal való szívélyes kapcsolatok kialakításában is.

A NATO a posztszovjet korban

Mivel a NATO-t alakították ki a szovjet Oroszország felemelkedése ellen, csak természetes volt, hogy a szovjet korszak után meg kellett változtatnia. A NATO azt is elkötelezte magát, hogy 1996 óta nem fogja telepíteni a nukleáris fegyvereket egyik országban sem. A szovjet korszakban a NATO katonai hatalmát is jelentősen csökkentette, és a szovjet Oroszországot már nem tekintheti ellenfelének egyáltalán . Oroszország ma a NATO Békepartnerségének része, bár sok NATO vezetője továbbra is kritizálja Oroszországot, például az utóbbi időben Ukrajnában és Szíriában történt katonai szerepvállalásukban.