Kazahsztán hüllők

Kazahsztán a közép-ázsiai országok északi részén található. Keletre határos Kína, észak felé Oroszország és részben nyugatra Kaszpi-tenger. Jelentős topográfiai eltérések vannak az országban. Az ország nagy része azonban 200 és 300 m között van a tengerszint felett. Ez a tartomány jó néhány hüllők túléléséhez, így az ország különböző típusú hüllőkhöz vezet. Azonban az emberi tevékenység fáradságos volt a környezet pusztításában. Ahogy ez bekövetkezik, a hüllők veszélybe kerülnek, ami néhányuk megőrzéséhez vezet. Az orosz teknős és a Viper rét az ország legveszélyeztetettebb hüllők.

Az orosz teknős

A hüllő Agrionemys horsfieldii egy kis teknős faj, amely 13 és 25 cm közötti. A férfiak kisebbek, mint a nőstények, és hosszabb farkuk van az oldalukra. A teknősöknek négy lábujja van a lábukon. Színeik változóak, de a héjuk általában fekete vagy barna. A vadvirágokat és a gyomokat táplálják, növényevő viselkedést mutatva. A tenyésztés udvariassággal kezdődik, ahol a férfi fejbobja, körözi vagy harapja a női előtereket. Amikor azt állítja, hátulról hátulról és a párosodásból származó férfi szerelvények csípő hangokat tartalmaznak. Az orosz teknősök a száraz és száraz területeken gyakoriak. Az ilyen hüllők azonban sok országban fogságban tartják őket, az ország egész területén kívül tartják az állatokat. Az ország hűvösebb részein azonban a meleg hónapokban kívül tartják őket.

Réti Viper

A hüllő Vipera ursinii egy kis kígyó, átlagosan 40-50 cm. A régióban a legkisebb vipera. Van egy keskeny fej és egy vastag test, amely durva megjelenésű. Az ország egész területén ismert alfaj nélkül. A fajok a mezőgazdaság és az éghajlatváltozás miatt bekövetkezett változások miatt sebezhetőek, különösen a hegyvidéki területeken. A rét viper diéta állatfajokból áll, mint például gyíkok, madarak, pókok és bogarak. A szezonális változások miatt azonban a táplálkozás július és augusztus között főleg gerinctelen, míg a gerincesek az év hátralévő részében fontosak. Méreggel használják a zsákmányt.

Homok gyík

A Lacerta agilis gyík szexuálisan dimorfikus, mindkét nemnek hátsó és oldalsó jelöléscsíkja van. Azonban a férfiaknak jobb a jelölése, mint a nőknél. Ezek körülbelül 25 cm hosszúak lehetnek. Az élőhelyük többnyire magában foglalja a homokdűnék előfordulását. Az ember mesterséges élőhelyeken is élhet, mint például a terephatárok, a vasutak és az utak. A nőstények a laza homokba helyezik tojásaikat, ahol a melegség inkubálja őket. A távoli rokonokkal való tenyésztéssel csökkentik a beltenyésztési depressziót. A gyíkok fenyegetettnek tekintendők, és a törvények őrzik őket a kizsákmányolás ellen.

Kaszpi-pocsolya

A Dolichophis caspius talán a legnagyobb kígyófaj Európában. Kazahsztánban főleg az ország nyugati oldalán található. A kígyó nem mérgező, és a nap folyamán aktív. Élőhelyeik a felvidék mentén oszlanak el. Szereti a füves területeket, ahol kevés cserje van, de nedves területeken is maradhatnak. Étrendje kis gerincesekből áll, ahol óvatosan figyelmeztetés nélkül harapja őket. A férfiak nagyobbak, mint a nők. A hím a nőstényt a nyak alatt tartja a tenyésztés során. A törvény körülbelül három évvel kezdődik, amikor a nőstény 5 és 18 tojást tartalmaz egy tengelykapcsolóban. A fiatalok hasonlítanak ahhoz, hogy a felnőttek ne változzanak életciklusukban. A kígyó nem fenyeget, és így nincsenek jogi intézkedések azok megőrzésére.

Kazahsztán hüllők

Kazahsztán natív hüllők	Tudományos név
Homok gyík	Lacerta agilis
Sheltopusik	Pseudopus apodus
Európai Pond Terrapin	Emys orbicularis
Diadem Snake	Spalerosophis diadema
Orosz teknős	Agrionemys horsfieldii
Kaszpi-pocsolya	Dolichophis caspius
Sima kígyó	Coronella austriaca
Réti Viper	Vipera ursinii
Viviparous gyík	Zootoca vivipara
Desert Lidless Skink	Ablepharus deserti