Columbia folyó tények - Észak-Amerika folyói

Columbia folyó az Északnyugat-csendes-óceáni térség egyik legfontosabb vízelvezető funkciója. A folyó a British Columbia-ban található, és több államon keresztül folyik, beleértve Washingtonot és Oregont, mielőtt a csendes-óceáni térségbe engedne. A folyó ökoszisztémája a szárazföldi és tengeri növények és állatok sok közösségének otthona, a folyami közösségek kultúrájának és gazdasági gyakorlatának befolyásolása mellett. A Columbia folyó az áradásokkal, ásványi anyagokkal és alluvialis talajjal lerakódó régiók tájképét alakította ki, és erodálja a lefolyó területeket. A Columbia folyó tevékenysége által alkotott jellemzők közé tartoznak a fenék, a fonott csatornák, a csatornázott kagylók, a szurdokok, a vízesések és a zuhatagok. A folyó mentén elhelyezkedő természeti adottságok mellett számos, a vízerőmű megtermelésére szolgáló emberi patak épült. Ezek a gátak az Egyesült Államokban a teljes vízenergia közel felét termelik.

4. Fizikai leírás

A Columbia folyó a Columbia-tótól és a Sziklás-hegységektől folyik, és az Oregon Astoria-ban fekszik a Csendes-óceánba. A folyó a Selkirk-hegység északkeleti részén folyik, mielőtt délre halad a Kanadai és az Egyesült Államok közötti nemzetközi határ mentén, a délnyugati irányban Washingtonon keresztül, a Kolumbiai fennsíkon és végül a Csendes-óceánba ér. A folyók négy hegységben haladnak át: a Selkirk-hegység, a Cascade-hegység, a parti hegyek és a Sziklás-hegység. A Columbia folyó mentesítése a csendes-óceáni térségben Észak- és Dél-Amerikában a legnagyobb. A Columbia River 1, 243 mérföldet foglal magában, ami az Egyesült Államok egyik leghosszabb folyója. Hatvan mellékfolyó táplálja a folyót, a legnagyobbak a Kígyó, a Willamette, a Deschutes, a John Day és az Umatilla folyó. A Columbia folyó mélysége a 400 láb mélységű területeken változik, míg a többi mélysége 1250 láb. A Columbia folyó vízgyűjtő területe 258 000 négyzetméter, ami az Egyesült Államok negyedik legnagyobb vízgyűjtője. A medence Idaho, British Columbia, Washington, Montana, Wyoming, Utah és Nevada régiói.

3. Történelmi jelentőség

A Columbia folyó történelmi jelentősége több ezer évet ölel fel, amelyben az emberek kölcsönhatásba léptek a folyó ökoszisztémájával. Az őshonos közösségek táplálkoznak az élelmiszer, a kereskedelem és a közlekedés folyó ökoszisztémáján. A legfontosabb halfajok a lazac, bár más fajok, mint például a sturgeon, a pisztráng, az ooligan és a zsibba volt fogyasztva. A halászati ​​közösségek összhangban voltak a folyó ökoszisztémájával. A folyó mentén elterjedt halászatok közé tartozik a Willamette-vízesés, a Kettle-vízesés és a Celilo-vízesés. Ezek a közösségek elfogyasztották a folyami növényeket is, mint például a Wapato (gumó) és a Camas, valamint a szárazföldi állatok. Az euró-amerikai felfedezők eljövetele a 18. században egy olyan változási időszak kezdetét jelentette, amely politikai és gazdasági hatással lenne a Columbia folyó ökoszisztémájára. Az első néhány évet a folyó és a halászati ​​tevékenységek fokozott navigációja jellemezte. A lazac továbbra is a hazai és a kereskedelmi fogyasztás szempontjából meghatározó halfaj. Más kereskedelmi tételek állati szőrzetet is tartalmaztak. A folyó feltárása és navigációja a folyó ökoszisztémájának jobb megértéséhez és a térség térképeinek létrehozásához vezetett. Meriwether Lewis és William Clark az első, akik a folyó száján tudományos kutatást végeztek. A 19. századig a folyó ökoszisztémája nagymértékben változatlan maradt.

A felfedezők és később a gyarmatosítók eljövetele a főbb közösségek halászati ​​jogainak elvesztéséhez vezetett. Ezek a konfliktusok több 19. századi háborút indítottak, mint például a Whitman-i mészárlás és a Jakak-háború. A folyó fejlődése több konfliktust okozott az őslakos közösségek és a fejlesztők, valamint a fejlesztők és az állami és a környezetvédelmi szervek között. A 19. században az iparosítás és a technológiai fejlesztések az öntözéshez, a vízenergia-termeléshez, a navigációhoz és az árvízvédelemhez a folyó fejlődését fokozták. Mind az állami, mind a magánszemélyek elkezdték irányítani és kihasználni a folyó potenciálját, ami jelentős változásokat eredményezett az ökoszisztéma természetes áramlásában és stabilitásában. Jelenleg számos gátat építettek a Columbia folyó rendszer mentén, 14 közülük a folyó fő szárán.

2. Vízminőség

Az iparágak és a technológia növekedése mély hatást gyakorolt ​​a Columbia folyó vizei minőségére. A folyó kiaknázása a vizek kémiai, fizikai, biológiai és radiológiai jellemzőinek egyensúlytalanságához vezetett. Az emberi tevékenységből származó szennyezés nagyban hozzájárul a Columbia folyó minőségének és tisztaságának csökkenéséhez. A különböző környezetvédelmi és természetvédelmi szervek által végzett felmérések során kimutatták, hogy a folyóban mérgező összetevők vannak, beleértve a higanyot, az olyan baktériumokat, mint az E. coli, az ipari vegyi anyagok, a gyógyszerek, a radioaktív elemek, és a közeli gazdaságokból elmosott agrokémiai anyagok. A szennyező anyagok forrásai közé tartozik a Hanford-i telephely nukleáris projektje, valamint a háztartási és ipari hulladékok, a bányászat, a mezőgazdaság és az urbanizáció kezelésében a meggondolatlan emberi viselkedés. A szennyezés hatással volt a Columbia folyó egészségére és vízminőségére, és veszélyeztette a folyó ökoszisztéma túlélését és biztonságát, és veszélyezteti az embereket a folyó víz- és halforrásaira támaszkodva. A folyók mentén épült gátak csökkentik a vízáramlást, és megakadályozták a folyó egyes részeit, korlátozva a halak ívási képességét, ami haláleseteket és népességcsökkenést eredményez. A leginkább érintett halfajok a lazac és a hal.

1. Főbb települések

A Columbia folyó az emberi települések széles skáláját támogatja az ókorban. A régészeti bizonyítékok több mint 11.000 éve feltárják az emberi megszállás jeleit a Columbia folyó medencében. A Columbia folyó medencéjében változatos kultúrát és gazdasági tevékenységet folytató települések különböző csoportjai telepedtek le. E közösségek némelyike ​​a Shoshone-Bannock törzs, a Colville, a Spokane, a Meleg tavaszi konföderált törzsek, az Umatilla, a Walla Walla, a Cayuse és a Palouse, a Sinixt emberek, a Chinook, Molalla, Klickitat, Wentachi, Okanagan emberek, a Sinkiuse-Columbia emberek, Sanpoil és Nespelem emberek. Ezek a közösségek kölcsönhatásban álltak a kereskedelem és a halászat révén. Ezeknek a közösségeknek a megélhetését erősen befolyásolta a folyó áramlása és a halak szezonális variációi, és így a legtöbb közösség, amely fenntartotta a félig nomád életmódot, most mozog, majd a folyó haladási folyamán és a halak folyamán. Az Istenek hídja jelentős kapcsolat volt Oregon és az északi és déli közösségek között, amelyeken keresztül a lovakat Mexikóból vezették be a 18. század körül. A 19. században európai és nem őslakos felfedezők, kereskedők, navigátorok és gyarmatosítók érkeztek, akik végül befolyásolták a folyó kereskedelmét, települését és fejlődését. Jelenleg az őshonos közösségek többsége állandó településeket hozott létre.