A Bhopal Gázszivárgás
Rövid áttekintés
1984. december 2-án és 3-án éjszaka a metil-izocianát (MIC) gáz és más vegyi anyagok szivárogtak ki egy peszticid üzemből, amely Bhopalban, Madhya Pradesh-ban, Indiában található. Minden idők legrosszabb ipari katasztrófájának tekinthető. Az üzemet az Union Carbide India Limited (UCIL) vállalat irányította, üzemeltette és birtokolta. A növényvédő szerek telephelyét nagy sűrűségű sivatagi városok határozták meg, és így több mint 500 000 embert érintettek erősen mérgező vegyi anyagok és gázok. Különböző becslések vannak a mérgező gáz okozta balesetek számáról. Az azonnali halálos áldozatokat hivatalosan 2 259-re becsülték, míg a kormány megerősítette, hogy a toxikus kémiai és mérgező gázkibocsátással kapcsolatban összesen 3 877 halálos áldozatot számoltak be. 2006-ban a kormány nyilatkozata azt jelezte, hogy a gázszivárgásból eredő összes sérülés mintegy 558 125 fő volt, beleértve a 3900 embert, akik állandó és súlyos fogyatékosságot szenvedtek, míg 38 478 ember kapott ideiglenes részleges sérülést. Vannak más becslések, amelyek szerint a halálos áldozatok száma 8000-nél két hét alatt, és több mint 8000, aki később a gázmérgezéssel kapcsolatos betegségekből halt meg.
A mérgező gáz kibocsátását megelőző események
A Bopalban található UCIL peszticid üzem három földalatti tárolótartályból állt, amelyek 15000 gallonnyi folyékony MIC-t tartalmaztak. Az incidens előtti hónapokban a MIC folyadék előállítása folyamatban volt, és az E619, E611 és E610 jelű három tartályt töltötték. Az UCC biztonsági és szabályozási irányelvei szerint meg kell határozni, hogy a tartályt nem szabad több mint 50% MIC töltettel tölteni. Mindegyik tároló tartályt inert nitrogéngázzal nyomás alá helyeztük, ami lehetővé tette a folyadék szivattyúzását a tartályokból, ha szükség van rá. Két hónappal a gázszivárgás előtt az E610 tartály elkezdte elveszíteni a nyomás alatt álló nitrogéngáz nagy részét, ami azt jelenti, hogy a folyékony MIC nem tudott megfelelően szivattyúzni. Miután a tartály nem tudta a vegyszert megtartani, az üzemet karbantartás céljából leállították. Az E610 tartály még mindig körülbelül 42 tonna folyékony MIC-t tartalmazott.
A halálos gáz kibocsátása
1984. december 2-án 11:00 órakor az üzemben dolgozó dolgozója kis gázszivárgást és nyomásnövekedést észlelt az E610 tartályban. Az incidens előtt héttel le lett választva egy biztonsági eszközrendszer, amelyet a MIC tartályokból származó mérgező kibocsátás semlegesítésére alkalmaztak. Úgy véljük, hogy a belső csövek tisztítására szolgáló víz az E610-be jutott, és összekeverték a tartályban lévő 42 tonna folyékony MIC-vel. Az üzem hűtési rendszerét is leállították, ami a hőmérséklet és az exoterm reakció által okozott nyomás növekedését eredményezte. A gáztüzelés biztonsági rendszere hónapok óta nem volt rendben, és nem volt működő állapotban. Az üzemben tartó üzemeltetők habozása, a megfelelő biztonsági eszközök és kommunikáció hiánya miatt az állapot rosszabbodott, és valamikor 1:00 órakor a MIC gáz már elhomályosította a levegőt a szomszédos utcákon.
A borzalmas események, amelyek követték
Kora reggel, mind emberi, mind állati tetemek szétszóródtak Bhopal utcáin, legtöbbjük az üzem közelében lévő alacsony jövedelmű környéken volt. A halálok fő oka a légzési problémák, az agyi ödéma, a tüdőödéma, a tubuláris nekrózis, a keringési összeomlás. Az expozíció tünetei a súlyos szemirritáció, hányás, légszomj, fulladás, gyomorfájdalom, égő érzés a légutakban és köhögés. A helyi kórházak hamarosan tapasztalták a MIC-nek kitett betegek beáramlását. A kórházak elárasztották és eléggé hiányosak voltak. A válságot tovább súlyosbította az a tény, hogy az orvosi személyzetnek nem volt tudása a gázról, milyen hatásai voltak, vagy akár az antidótum az érintettek gyógyítására. A Bhopal gázszivárgását tehát a történelem legrosszabb kémiai katasztrófájának minősítették, ennek a katasztrófának a neve azóta ipari katasztrófához kapcsolódik.
