Az USDA Hardiness Zones

A tartóssági zónák olyan földrajzi terület, ahol egy adott növénykategória képes növekedni és túlélni. A zónát éghajlati viszonyok határozzák meg, beleértve a hőmérsékletet is. A keménység övezet az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma, a mezőgazdaságra, az erdészetre, a mezőgazdaságra és az élelmiszerekre vonatkozó szövetségi törvényeket kidolgozó és végrehajtó részleg fogalma volt. Először azért fejlesztették ki, hogy útmutatót nyújtson az Egyesült Államok tereprendezésében. A világ legtöbb országában ma is használják a keménységű zónákat.

Az USDA hardiness zónák áttekintése

A tartóssági zónák az elmúlt 30 év átlagos éves szélsőséges hőmérsékletein alapulnak, és nem a múltban, vagy a jövőben rögzített legalacsonyabb hőmérsékleten. Egy komplex algoritmust használunk az USDA keménység zónák meghatározásához. A módszer olyan tényezőket vesz figyelembe, mint a magasságváltozás és a víztestek közelsége. A jelenlegi USDA Hardiness Zones egy régiót vagy országot 13 külön ültetési zónára oszt, ahol minden tenyésztési zóna 10 0F-os hidegebb vagy melegebb, mint a szomszédos zóna. Minden termesztési zóna „a” és „b” között oszlik meg 5 0F hőmérséklet különbséggel.

A tartóssági zónák mellett számos egyéb tényező is hozzájárul a növények sikeréhez és kudarcához. Ezek a tényezők közé tartozik a fény, a nedvesség, a talaj, a hó és a szennyezés. A növények tájon való elhelyezésének módja és egészsége is befolyásolhatja a túlélést.

Az US Hardiness Zones

Az Egyesült Államok melegebb zónái, köztük a 8, 10, 11 zónák az ország déli felében, valamint az alsó Csendes-óceáni és az Atlanti-óceán partvidékén vannak, míg a 7 és 4 közötti zónákat tartalmazó hűvösebb zónák az északi és a középső részeken vannak az ország.

Európai szilárdsági zónák

Nagy-Britannia és Írország enyhébb télen tapasztalható az észak-atlanti éghajlat mérsékelt tengeri éghajlatra gyakorolt ​​mérséklő hatása miatt. Nagy-Britanniában és Írországban a keménységi zónák 7 és 10 között mozognak. Észak-európai országok különböző zónákban vannak. Norvégia a 3. zónában van, míg Svédország és Finnország 3 és 7 közötti zónákban. Közép-Európa az óceánról kontinentális klímára vált. Így a közép-európai szilárdsági zónák a Belgium, Németország és Hollandia északi-tengeri partján található 8-as zónától keletre csökkennek. Dél-Európa általában melegebb, mint Európa többsége, kivéve a hegyvidéki területeket. A dél-európai országok többsége 8 és 10 közötti zónákban van. Azonban a Dél-Balkán, amely hidegebb téleket tapasztal, a 6–7.

Az USDA Hardiness Zones kritikája

A szilárdsági zónák fogalmának számos hátránya van, ha nem használják fel az egyéb információkat. A nyár folyamán a hőszint nem kerül beépítésre a zóna meghatározásába. Így ugyanazokat a téli minimumokat, de a különböző nyári hőmérsékletet tartalmazó régiókat azonos keménységi zónával rendeljük. A 6–3-as zóna zónák nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a hótakaró szigetelhet a szélsőséges hideg ellen, és megvédi a legtöbb hibernáló növény gyökereit. Végül más tényezők, amelyek befolyásolják a növények növekedését, mint például a növényegészségügy, a talaj nedvességtartalma és a páratartalom, nem számítanak a keménységi zónákban.

Az USDA Hardiness Zones

övezet	Átlagos éves extrém minimális hőmérséklet tartomány
1a	-60 és -55 között
1b	-55 és -50 között
2a	-50 és -45 között
2b	-45 és -40 között
3a	-40 és -35 között
3b	-35 és -30 között
4a	-30 és -25 között
4b	-25 és -20 között
5a	-20 és -15 között
5b	-15 és -10 között
6a	-10 és -5 között
6b	-5 és 0 között
7a	0-5
7b	5-10
8a	10-15
8b	15-20
9a	20-25
9b	25-30
10a	30-35
10b	35-40
11a	40-45
11b	45-50
12a	50-55
12b	55-60
13a	60-65
13b	65-70